8.rész-A mindent elmondó szó..

Sziasztok!♥

Nagyon sajnálom,hogy ilyen sok napot késtem az ÚJ résszel.

Tényleg sajnálom, de a hétvégém (szerencsére) nagyon-nagyon zsúfolt volt, és jól is telt így időm sem volt feljönni és feltenni ezt a részt.

Meg mostanában betegeskedem is..

ÉÉS tegnap csináltak velem megint csak egy interjú! Köszönöm neked Dóri, nagyon jól esett,hogy megkértél rá!♥ Itt tudjátok elolvasni: KATT!
A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is) 280 megtekintés és +1 feliratkozó után jön!

Puszi:Bi*

- - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - -

Mivel megszavaztátok,hogy legyen mindig zene ezért ezt hallgassátok olvasás közben: KATT!

(a zenelejátszót pedig addig állítsátok le)

 - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - 

A folyamatos zokogásom nem szűnt meg, nem tűnt el.
Egyre jobban csak kiéleződött, több és több könnycsepp hullott ki kék szememből ami most leginkább a sok sírás miatt enyhén pirosnak mondható volt.. végighullott a félelemtől reszkető arcomon..
Nem hiszem el...
De miért?
Miért nem lehet nyugodt az életem?
Miért nem lehet engem békén hagyni a gondokkal?
Miért nem lehetek egy kicsit boldog?
Miért nem lehetek egy kis ideig egyedül?
Miért...
Miért bíztam meg egy idegenben?

Kitártam neki a szívemet, a legkisebb titkaimat is elárultam neki, ő ezt viszonozta is. Megbíztam benne, a lelki társammá fogadtam, a lelki társam lett, ő volt az aki ebben a nehézkes időben gondozta a belsőmet, a lelkemet, ő lett az aki törődött a szívemmel. 
Ő volt aki a könnycseppjeimet még így is, egy leírt mondattal is eltudta tüntetni. Mindig mosolyra húzódott mihelyst valahányszor csak rá gondoltam, vagy mikor megláttam aprócska villogó nevét a monitoromon. 
És kiderül,hogy Ő Harry?!
Harry... aki minden nőben csak a magának akaró tárgyat látja?
Harry... aki bezárkózott, aki nem nyíl meg soha, akit senki sem fedezett fel még belülről?
Harry... akit még senki sem járt be a szíve körül soha?
Harry... akinek a lelke, a szíve, az érzelmei, a gondolatai mindenki előtt be vannak zárva?
Harry... aki rejtőzködik az érzelmek elől?
Pont ő nyílt meg előttem?!
Ő az aki elmesélt nekem mindent, aki meghallgatott, aki ellátott hasznos, érdekes tanácsokkal.

Pulóverem ujját ráhúztam a csuklómra, ujjaimmal erősen odaszorítottam, lassan felemeltem a arcomhoz, szememhez nyomtam és a könnyeimet óvatosan letöröltem vele.
Halvány rózsaszín pulóverem fekete lett, elmosódott fekete. Erősen magába szívta a szempillaspirálom élénk színét. Nagy levegőt vettem, pár percig visszatartottam, nem engedtem,hogy kiszökjön.. majd aztán fújtatva kifújtam és gondolkozás nélkül, letámadva kezdtem el gépelni:
@Bells1D: Miért pont én? Miért pont nekem mondtad el az érzelmeidet, a gondolatmeneteidet? Miért pont nekem nyíltál meg ennyire? Másnak kiadva magadat...
Semmi válasz.
Síri csönd lett.
Csak a halk szipogásom töltötte be a szobám nagy űrjét. 

Az ablakom előtt ácsorgó, fagyoskodó fenyőfa ágainak halk ropogását lehetett egyre erőteljesebben hallani. A kis mókusok rohangáltak rajta élelemért amit a kicsi, aprócska csemetéiknek vittek. Egyszer láttam kibukkanni csak a vörös, nagy farkukat a két kicsi mókusnak. De a szüleiket nap mint nap észrevettem. Gondoskodóak voltak és olyan szeretetteljesek. 
Mintha semmi gondjuk sem lenne.
Csupán csak annyi a dolguk a rövid életükben,hogy felneveljék a kicsinyeiket, gondozzák őket és saját magukat, élelmet adjanak nekik és szeressék egymást...
Olyan félénk kis állatok, olyan törékenyek és esetlenek ebben a nagy, zűrös, rohanó világban! De mégis van bennük valami ami megfogja az embert, ami olyan aranyossá, apróvá, törékennyé és kincset érővé teszi őket. 
Mint Harry és én?!

Egyre közelebb mentem az ablakomhoz, hogy megfigyelhessem őket amint végzik a dolgukat, hogy elmosolyodjak és elfelejtsem ezt a borzalmasan szomorú, összezavarodott, nem megérthető estét.
Leültem az üvegem elé és elmeredten néztem körbe a fagyos, hideg, csúszós udvaron.
A fenyőfa ágain helyenként más-más formájú jégcsapok lógtak, amit a csillagok és a hold erőteljes, nagy, fénylő fénye beragyogott ami miatt csillogva táncot jártak az estében.
A kéményünkből egy ideje folyamatosan csak a szürke füst szállt fel az ég felé, ami félúton lassan, különféle formákban elpárolgott, amit az enyhe hűvös szél magával vitt szerte az összes területen.
Az ablakomat helyenként foltokban bepárásította amire én előszeretettel rajzoltam apró, összetört szívecskéket. 
Nagy zajt csapott a tetőről leguruló hótakaró ami az ablakom mellett haladt el maga után hozva az eddig letakart, szürke, hullámos cserepű tetőnket.

Pár pillanat múlva egy nagy sötét alakot véltem felfedezni miközben a kémény szélébe kapaszkodva támaszkodott. A látvány eléggé megrémített. Nagy zöld szemei villanyként gyúltak ki előttem és ragyogták be azt a hideg, búskomor, sötét éjszakát. Fehér, egyszerű pólója folyamatosan csak súrolta a cserepeket , nagy barna cipőjével imbolyogva, csámpásan, de mégis férfiasan közeledett felém. Az ablakom mindkettő szárnyát óvatosan kinyitottam, amin hamar beszállt a hideg, fagyos szellő ami most kivételesen jól esett, felébresztett. A könnyeimet pedig gyorsan a bőrömbe mélyesztette amit az előszeretettel, szivacsként magába szívott. 
-Ki van ott?- szóltam halkan, félő, reszkető hangon.
-Én vagyok az...-válaszolt egyhangúan, rekedtesen egy erőteljes levegővétel után.
-Hogy kerülsz ide?
-Úgy érzem ezt fontos lenne megbeszélnünk.
-De miért pont a tetőmön jössz fel?
-Mert máshogyan nem engedtél volna be? Különben ha az ajtón jövök nem vagy hajlandó velem beszélni sem.
-Ez nem igaz!-vágtam rá rögtön válaszul.
-Bells..
-Jó, lehet igazad van.

Harry lassan lehunyta a szemeit, a kezével megfogta a kémény egyik vastagabb oldalát és a másikkal egy szürke, nagyobb csempedarabot ragadott magához. Néha előredőlt és ideges, összehúzott szemöldökű, koncentráló tekintetet mutatott.
-Most mégis mit csinálsz?- érdeklődtem.
-Psszt...-pisszegett le rögtön-felspannolom magam.
Egy halk nevetést eresztettem ki a számon, de a szomorú tekintetem még most sem múlt el. Amint ezt az apró kacajt Harry meghallotta ő is rögtön elkezdett nevetni.

Még pár percig néztem őt amint ott hintázik az élet-halál között.
De az egyik pillanatról a másikra a bátorságát gyorsan összeszedte, elrugaszkodott, lábait felemelte, kezeit elengedte a tetőről, erei megfeszültek a teste minden látható porcikáján és ugrott.
Beugrott az ablakomon és magával sodorva engem is elterített a fehér szőnyegemen.
Harry óvatosan rajtam feküdt, és halk nevetésben törtünk ki.
Aztán az események árvízként követték egymást.. Összenéztünk, aztán hosszú percekig elmerengtünk elveszve egymás csodálatos tekintetében.
Aztán Harry befeszítette mind két karját, felemelkedett velük róla, és fölém hajolt, miközben ezt suttogta nekem: 
-Azt kérdezed miért pont te? Miért pont neked mondtam el az érzelmeimet, a gondolatmeneteimet? És miért pont neked nyíltam meg ennyire őszintén? Tudod Bella.. talán azért mert..-hangja elcsuklott és nem szólalt meg.
Ajkait cipzárként összezárta és mindvégig a szemebe nézett.
-Miért?-tátogtam el neki egy hang nélkül.
-Mert Szeretlek!

7.rész- Ő lenne a lelki társam?

Sziasztok!♥

Köszönöm a sok díjat (4 darab),köszönöm a kommenteket, a feliratkozókat, a cseréket, a kritikákat és azt amiket a chat-be írtok esetleg kérdeztek!:)

FONTOS! Lenne egy olyan kérdésem,hogy ha számot ajánlok minden egyes részhez az nektek,hogy tetszik? Mert ha tetszik a többségnek akkor rendszeresen írok hozzá,hogy közben mit hallgassatok!

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is)+1 feliratkozó és 270 megtekintés után jön!

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezt a zenét hallgassátok közben: KATT! 
(és a zenelejátszót kapcsoljátok ki)

Óvatosan kinyitottam az ajtót mire Zayn rontott be rajta.
Rám se pillantott,végig előre nézett és idegesen jött be a házba, magával hozva a hideg szellőt, a deret és a némi fagyot is, nekem jött és én a hűvös kövön találtam magam egy pillanat alatt.

-Ááá a lábam!-sziszegtem.
-Bella! Mindenhol keresletek már! Jól vagy?
-Idáig nagyszerűen voltam.
-Ne haragudj, nem figyeltem.-nyújtotta felém jobb kezét.
Segítségért belekapaszkodtam.

De amint nehezen felálltam, a bőröm halk roppanásban megrepedt.
A térdem helyenként egy pillanat alatt felszakadt.
És a piros vér egyre jobban ömlött a lábamból, eláztatva a rajta lévő fehér kötést, aztán lassan cseppek jelentek meg a térdem alatt és egyik gyorsabban mint a többi folyamatosan végigfolytak a lábujjaimig.
Zayn egy "Úristenem te vérzel" tekintettel pillantott a szemeimbe és aztán meg a térdemre.
-Mi volt ez a koppanás?!-halottam meg Harry férfias,korai rekedtes hangját amint lesétált a hosszú lépcsőkön.

Amint megpillantottam Harryt, amint közeledett felénk óvhatatlanul is megszorítottam Zayn hideg, kipirosodott, száraz, repedezett kezét. Mihelyt észrevettem mit tettem rögtön el is engedtem.

Harry-n csak egy szál szürke Calvin Klein alsó volt.
Feszült rajta, minden pontot, minden vonalat, minden kis mozzanatot, eret megragadott és szoros volt. Mintha csak ráöntötték volna, mintha csak neki találták volna ki.
Hasa tele volt kidolgozott kockákkal.
Tetoválásai csak úgy kitüntetésként ragyogtak, díszelegtek makulátlan, hibátlan testén. Minden egyes apró testére, minden egyes vonala, pontja tökéletes volt.
Kézfejétől a válláig a kezét hálóként fonták össze a feltűnően kék erek.
Izmos volt.
Ahogyan megfogta jobb ujjaival a lépcső mellett haladó élénkbarna korlátot rögtön megfeszült a keze és az izmai kerültek a szemem központjába.
Hajába túrt lassan,óvatosan miközben a nap pár sugara beszökött az ajtó felett lévő ablakon és Harry-re irányult, a mozdulata közben ragyogta be fehér testét.
Amint felemelte a kezét a tekintetem rögtön a formán bordáira szegeződött.
Derekánál a csontjai pontosan, tökéletesen kidudorodtak mind két oldalon egy ívben.
Leért elénk..fejét kicsit lehajtotta.
Jobb és bal kezét egyszerre felemelte és a haját megrázta vele. Göndör fürjei csak úgy lobogtak előttem. Lassan felemelte a fejét és a csodaszép, csillogó zöld szemei ránk szegeződtek miközben a haját erős, megfeszült kezével a jobb oldalra fésülte.
Azt a felettébb lehetetlen reakciót váltotta ki belőlem a látottak miatt,hogy erősen beleharaptam az alsó ajkamba.

-Harry vegyél fel valamit mert Bells mindjárt összeesik miattad mellettem!-nevetett fel jóízűen Zayn.
-Mi? Én? Oda sem néztem! Jéé..Harry, hát te mikor jöttél le ide?!
-Húú de hazudik!-nevettek fel gonoszan mind a ketten.
-Nem is hazudok!
-Akkor amikor elindult a lépcsőn miért meredtél el hosszú percekig rajta? Miért szorítottad meg a kezemet gondolom akaratod ellenére? És amikor ideért eléd miért haraptál bele az ajkadba?
-Én nem is!-tagadtam le.
-De kincsem, de.- mondta Harry, miközben ajkai féloldalas mosolyra húzódtak és egyre közelebb lépett hozzám.

Óvatosak odahajolt a fejemhez és lassan becsukta a szemét éreztem az ajkait, éreztem egy kellemes, hosszú, meleg puszit a homlokomon.
Jó érzés volt, mikor elhajolt melegség öntette el a testemet, az a mámoros érzés kerített maga alá és minden egyes apró kis porcikám, de főleg az arcom csak úgy forrt.
Zayn és Harry rögtön összenéztek, ezek szerint belepirultam Harry édes ajkainak érintésébe..
Nagyszerű Bella! Szép volt! Áruld csak el magad..
Áruld el, hogy tetszik Harry, hogy fülig beleestél az első pillanat óta! Áruld el,hogy már régebben, directionerként is Ő volt a kedvenced! Ő volt az akit egy kicsivel jobban szerettél a mint Liam-et, Zayn-t, Louis-t vagy Niall-t. Áruld el,hogy Harry az aki iránt többet éreztél, aki egy pillantás alatt a képek, a videók, az interjúk és az animációk által elragadta a szíved.
És ez a puszi..
Mikor az ajkai a hűvös bőrömhöz értek..
Igen... egy érintéstől, egy nézéstől amit ő nyújt nekem, attól az egytől is levesz a lábamról. Ahányszor csak rám pillant csodaszép, csillogó, tiszta zöld szemeivel rögtön beleborzongok, ahányszor hozzám ér a teste, a hőmérséklete végigfut az én bőrömön, át mindenen amitől libabőrös leszek, aztán ezt a melegség, a nyugodtság és a jó érzés váltja fel és az öröm.. az a bizonyos: buzgó öröm.
Titkolom!
Hiszen pocsékul titkolom...
De, nem adom fel!
Harry nem tudhatja meg, nem érezheti, nem sejtheti, hogy én epekedve várom minden egyes apró mozdulatát. Nem tudhatja, hogy mikor a közelemben érzem őt olyan leszek mint egy rossz, türelmetlen, félénk kisbaba.. aki csak ŐT, csak is ŐT akarja magának.. senki másnak, csak magának!
De én nem vagyok könnyen megkapható! 
Titokban tartom,hogy egy érintésétől, egy kedves szavától, egy lehelletétől amit örömmel szívok be magamba és őrzöm meg,hogy már ennyitől is az övé lennék..
De, nem adom oda magam neki könnyen.
Nem egyetlen egy éjszakás kaland vagyok! És félek.. ő csak ezt látja bennem.

Éreztem a köztünk lévő lángokat tegnap este az ágyban, éreztem a tüzet, a lángot, a ki nem alvó parázst.
Harry egy hihetetlenül tehetséges férfi, egyaránt kívül és belül is. 
Egyetlen egy pillantásából érzem mit szeretne tenni, esetleg mondani.
De érzem, talán mégsem ő a lelki társam...
Nem olyan,mint: ED!

-De mit keresel itt Zayn?-érdeklődött Harry elterelve rólam a figyelmet.
-Bella, az apád, Nick már reggel óta téged keres!
-Basszus... nem szóltam nekik!-fájó, vérző lábbal rohantam fel amilyen csak gyorsan tudtam Harry szobájába. Átöltöztem és összeszedtem magam.

*Otthon*

Szobafogság...

*Harry szemszöge*

@ED_wardH: Hiányzol!♥
@Bells1D: De aranyos vagy.:) 1 napig nem beszéltünk, de már itt vagyok.
@ED_wardH: Amióta itt hagytál magányosan, egyedül az otthonomban olyan üres minden. Te töltötted be ez az űrt, ez a teret. Te ragyogtad be a házat a napsugarak helyett és az estémet is csodálatossá tetted.

Féltem leírni, féltem a reakciójától, féltem TŐLE.
De úgy érzem, meg kell neki mondanom, be kell neki vallanom hisz: szeretem?!..
Megnézte, láttam.
Nem írt.
Percekig, hosszú percekig türelmetlenül és egyre kedvetlenebbül vártam, a félelem pedig magával húzott a mélybe, a szívem kalapácsként vert folyamatosan, éreztem a melegség elönt és a cseppek a homlokomon egyre többen lettek.

Mire a kis levél mellett megjelent a kék pont,felvillant.
@Bells1D: Harry?

*Bella szemszöge*

Harry... ez Harry! Ed Harry? Nem lehet! Ő az akinek elmondtam az összes titkomat? Ő  az aki mindent tud rólam, mindent tud az életemről? Ő az úgynevezett lelki társam? 

Lábaimat lassan felhúztam a mellkasomhoz, a kezeimet erősen összekulcsoltam magam körül és a fejemet érhetetlenül, szomorúan rádöntöttem a fejemre.
A szememből egy apró, színtelen, sós könnycsepp hullott végig az arcomon, elérve az államat ahol lassan lecsöpögött a földre..
Harry. Harsogtam magamban ezt az egyetlen szót, ezt az egyetlen most már mindent eláruló nevet. És amint kimondtam többször is a hasam görcsbe rándult  a szívem egyre gyorsabbn lüktetett és pumpált, elhomályosult minden egy szemhunyásnyira és nagy, hangos, őszinte zokogásban törtem ki a síri csöndes szobában..

6.rész- "Ő a tűz ÉN pedig a víz"

Sziasztok!♥
Köszönöm az egyre több és több kommentet az eddigi részeknél!
Amikor ti írtok hozzá véleményt ÉN abból merítek ihletet, abból táplálkozom és ezt nagyon köszönöm nektek.

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is) 260 megtekintés és +1 feliratkozó után jön majd.

Jó olvasást! :)

 Puszi:Bi*

- - - - - - - - - - -  - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - -  -

-Akarod?-meleg lehelete átfutotta a szám minden kis zugát is.
-Megbánnám.-húztam el tőle a fejemet és a falra meredtem.. csalódottan.
-Mégis mit Bella? Mit?-csapott idegesen az ágyra.
Fehér,puha selyemtakaróján a tenyere amint ökölbe feszült nagy nyomott hagyott.
Ott díszelgett az idegesség, a csodálkozás és a csalódás a takarón és Harry tekintetén is.
-Hirtelen fellángolás volt.
-De akartad, én is. És most is akarod.
-Ezt meg mégis honnan veszed?!-emeltem fel a hangomat.

Lassan a mutatóujjával az újra lekókadt állam alá nyúlt és határozottan meglökte felfele, maga felé.

-Innen.- és válaszul mélyen a szemebe nézett, én abban a pillanatban lesütöttem a tekintetemet.

-Bella.

-Igen?

Ezt e zenét tegyétek be: KATT

(és a zenelejátszót pedig állítsátok le)

Beletúrt a hajamba jobbról és lehintette a kezét a fehér, meleg, puha arcomra mire én válaszul lassan becsuktam a szemeimet. Rádöntöttem férfias kezére a fejemet ami még mindig az arcomon volt. Kis idő múlva  felemeltem a kezemet és megfogtam az övét mire ő lassan a vállamhoz nyomta a kezünket és összeérintettük a tenyerünket. Férfias kezével bejutást kért az én csöppnyi ujjaim közép és egy mozdulattal összekulcsoltuk a kezeinket mint egy erős kapocs. Jó érzés volt, melegséggel öntött el és csupa jó érzéssel.

Az ágy süppedését éreztem, a szemeimet még most sem nyitottam ki. Nem hagytam,hogy ez a csodás pillanat elmúljon. Férfias, erős szorítás ölelte át a derekamat, hirtelen felemelt és az ölébe ültetett óvatosan, figyelmesen.Szemeim szikraként pattantak ki. Lábaimat a hátánál és a derekánál szorosan összekulcsoltam mire ő erősebben magához ölelt amit én szívesen viszonoztam neki. 

Fejemet a vállára hajtottam, szemeimet ismételten lehunytam és hallottam Harry aprócska, erőteljes másodpernyi szívveréseit. Mellkasa egyfolytában emelkedett a levegővételek miatt és az orrán, ahogyan kiszabadult az oxigén a hajamból egy szőke, göndör tincset lebegtetett maga előtt.

*Harry szemszöge*

Régóta pihentettem Bellát az ölemben.

Oly rég, hogy már a végére aranyosan, aprócskákat szuszogott.

Szája résnyire kinyílt ahogyan az álom elnyomta a karjaimban.

Aranyos volt, ahogyan ránéztem láttam rajta a békességet és a nyugodtságot.

Csodálatosan hibátlan egy ember és a személyisége is egyszerűen makulátlan.

Letettem óvatosan magam mellé az ágyba és lassan betakartam a vékony kis porcikáit.

Bár ne lenne vége ennek a csodás estének.

Bár ne lenne többé holnap.

Bár örökre itt maradhatna mellettem.

Bár örökre egymás mellett ragadnánk. 

Bár a hátralévő, örök életemre vele lehetnék.

Ezekben a csodás órákban amit kettesben töltöttünk el most először nyílt meg nekem, most először mutatta ki az érzéseit, a vágyait, a szenvedélyt és az akaratot most láttam csak a tekintetében és ezeket mind nekem adta meg, csak felém nyújtotta ezeket az érzelmeket és csak rám összepontosított!

Vágyom rá... vágyom a testére, a lelkére, a szemére, a fülére, az orrára, az ujjaira, az eszére és az ajkaira is. Ha meglátom őt érzések sokasága lángol fel bennem és lesz erősebbnél erősebb, olyan gyorsan terjed szét a testem minden egyes kis porcikáján át mint egy váratlan erdőtűz. Azonban olyan lassan hűl is ki mint egy.. talán.. igaz szerelem?!

Fiatalabb nálam, különbözünk.

Ő a víz és ÉN pedig a tűz. Én lángolok buzgón, gyerekesen érte és ő meg határozottan, akaratosan, makacsul elolt engem, mint egy pohár víz! De ez az a tulajdonsága amivel varázslatosan maga mellé tud láncolni.

Csodálatos gondolataim róla, lassan álomba repítettek méghozzá... mellette! 

*Bella szemszöge*

*Reggel*

Valami ismeretlen zenélésre keltem fel hajnalok hajnalán, a hatására hunyorogva kinyitottam ki a szemeimet hiszen a nagy fény ami az ablakból áradt besütött a kicsinyke szobába, a nagy hó volt ami elvakított szépségébe korán reggel. 

Csöngettek.

Felkaptam magamra a mellettem heverő szürke pólót és óvatosan felhúztam magamra Harry egyik fekete csíkos boxerét.  

Nevetségesen nézhettem ki ebben az összeállításban és túl kényelmesnek is tűnt így magamon. Kicsit sem találtam magamat ebben vonzónak..!

Kócos hajjal, hunyorogva, csoszogva indultam ki a szobából. A parketta apró talpaim alatt úgy ropogott mint a friss hó. Kifelé menet rápillantottam Harry-re. Békésen, jó mélyen és felettébb aranyosan aludt. Hosszú percekig csak merengtem rajta. Figyeltem a lélegzetvételeit és azt amint álmodik. Göndör fürtjei helyenként vadul formás, makulátlan arcába lógta. Kezeit a takaró alatt pihentette békésen. Néha a szája apró mosolyokra húzódott az álmai hatására. 

Lassan indultam meg a bejárati ajtó felé ahonnan a vidám dallam szólt.

Nagy gyorsasággal szeltem magam alatt a temérdeknyi lépcsőfokokat, pedig szörnyen lüktetett a térdem a fájdalomtól.

De nem bántam.

A zene a túloldalról állandóan csak szólt, aki ott álldogált a kint a hidegben feltűnően türelmetlen volt.

Az ajtó jobb oldalát foltokban átlátszó tükör fedte ezért darabosan láttam ki áll ott. 

Nagy, fekete kabátot viselt, magas volt és ahogyan hallottam kitartó is.

És egyre hangosabban csak én nevemet kántálta.

5.rész-Szavak nélkül megértjük egymást..

Sziasztok!♥

FONTOS hírem van Domcsi készített velem egy interjút, a legelső interjút amit itt is nagyon szépen köszönök neki!♥ Elmondhatatlanul jól esett mikor megkért rá:) ITT tudjátok elolvasni!

Köszönöm a sok-sok kommentet és a visszajelzéseket amiket tőletek kapok mert nagyon nagyra értékelem!♥
Örülök,hogy többen szeretnétek velem máshol is üzenetben beszélgetni,mert ez is jól esik:)

És örömmel tölt el az is,hogy egyre többen ismeritek meg a történetemet.

Na nem húzom az időt, a következő rész: pár komment(ahogyan eddig is), 250 megtekintés +1 feliratkozó után jön.

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - -  - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Miközben olvassátok ezt a rész kapcsoljátok be ezt a zenét: KATT!

(és a zenelejátszót meg addig állítsátok le.)

Csodálatosan egyszerűen mesésen csókol.
Mikor duzzadt szája az én számhoz ért akkor az ajkaink örömtáncot jártak.
Csókunk előtt óvatosan megharapta csoda fehér fogaival az alsó ajakamat a bejutásért ami magába véve elvarázsolt.

-Ne Harry.-suttogtam a szájába miközben a homlokunkat óvatosa összeérintettük.
-Miért? Hisz tudom,hogy szeretnéd.
-Nem!
-Ne hazudj!
-Nem, Harry nem!! Értsd meg, nem vagyok Babbie akit csak úgy megkaphatsz mint egy rongybabát, aki csak úgy pillanatok alatt a tiéd lesz. Sem pedig Babbie pótlója. Nem az a lány vagyok aki csak pillanatok alatt beléd szeret ha meglátja csodás szemeidet ahogyan rá csillognak, a csodás szádat, a csábító mosolyodat, a fürtjeidet, a hibátlan testedet. Nem ájulok el a rekedtes, férfias mégis csilingelő hangodtól. Nem Babbie vagyok, fogd fel végre...-ekkor értettem meg,hogy miket mondtam most el neki.
A kifakadásom után lassan lesütötte az előbb még a vágytól csillogó tekintetét. És többet már nem nézett fel rám.
-Hé, jól vagy?
Nem válaszolt..
Síri csöndbe burkolózott a csodaszép fehér-fekete szoba, a ház, a kert.
Csak egyetlen egy halk szipogásra kaptam fel újra a földről a tekintetemet.

*Harry szemszöge*

Fájt amit mondott. Megérintett. Elgondolkoztatott.

Fülig szerelmes voltam Babbie-ba, de a legjobb barátommal járt Liammel. Elcsábítottam tőle. Nem is egyszer tettem meg. Aljas dolog volt! De a vágy és a szerelem hajtott, vakká tett, magával ragadott a sötétbe ahol azokban a jelen pillanatban a boldogságtól pillangóként szárnyaltam, de mikor véget értek a csodás pillanatok mindig azt kívántam: Bár ne tettem volna.
Nem egyszerű őt elfelejteni, hiszen óriási nyomot hagyott bennem és erős emlékeket hagyott maga után. Úgy mint Liam.
Babbie különleges lány volt, különleges vonzalommal, különleges érzelmekkel, célokkal, vágyakkal.
Lehet igaza van Bellának.. benne keresem talán Babbie-t? Nem! Fontos nekem Bella! Régóta ismerem, bár mostanában lettünk közelebbi viszonyba, sokat van velünk. Az első pillanattól kezdve megfogott a személyisége és egyben a csodálatos külseje is.

Látta a rajtam eluralkodó szomorúságot és hallotta halk szipogásomat is.
Megértését kimutatva végigsimította apró, fehér kezével a vállaimat, ujjaival végigpásztázott kék ereimen és kis szakaszokban megállt pár tetoválásomnál, szemeivel végigmérte őket aztán tovább indult, leérve az ölembe óvatosan megragadta a kezeimet és egy kicsit megszorította őket.
Szavak nélkül tette ezt.. pusztán csak apró, semmit mondó tettekkel, amik most számomra sokat jelentettek és elképeztek valamit. Különleges az amikor két ember szavak nélkül is megértik egymást, mikor csak a tetteink beszélnek ajkaink helyett, mikor nem kell megszólalni, de tudjuk egy nézéssel is mit gondol a másik. Ez egy mély kapocs lehet kettőnk között. 
Érintésében, ahogyan végigment a karomon éreztem a melegséget, a sajnálatot, a bánatot és a megértést.





-Sajnálom.- suttogta még mindig alig meghallhatóan.
Apró ajkaiban elmeredtem, csodálatos volt ahogyan beszélt, ahogyan artikulált, ahogyan azokon az enyhén rózsaszínes ajkain dallamként szárnyalnak ki a szavak. Égiesen mesés hangja volt. Nekem olyan mint a madárcsicsergés, egy gyönyörű ének, amit ha meghallok beragyogja az összes napjaimat. És ő saját maga olyan volt nekem mint az oxigén, vagy mint a víz. Életfontosságú, ha nem jutok hozzá, ha nem érzem, ha nem látom akkor megfulladok, magamba zuhanok és pillanatok alatt elér a halál. 
Olyan mint egy rossz drog.
-Harry? Hallasz?! Itt vagyok!- zavarták meg az őszinte ábrándjaimat Bella szavai.
-Igen, igen.
-Jól van, akkor elviszel?
-Micsoda? Hova?
-Harry-emelte fel a hangát- te nem figyelsz rám.
-Dehogy is nem.- nem adtam meg neki magam, makacsul nem hagytam,hogy igaza legyen.
-Akkor mit mondtam?- ebből tudtam.. a "csatát" most ő nyerte meg.
-Ne haragudj, nem tudom.
-Azt, hogy ideje lenne hazaindulnom. Vagy esetleg haza vinnél? Mert iszonyatosan szúr a lábam.
- Ilyen fájó lábbal nem mehetsz haza és engem csak hagyhatsz itt egyedül. Ebben az állapotban.
-Pedig haza kell mennem.
-Bella.. kérlek.. ne menj! 

Ahogyan halkan, lassan kimondtam ezeket a szavakat végig tengerkék, nagy szemeibe néztem, hallottam ahogyan nagy levegőt vesz és aztán erőteljesen, feltűnően kifújja.
-Rendben, maradok.- adta be a derekát aminek én nagyon örültem. Hiszen mellettem van és ez megnyugtat.

*Bella szemszöge*

*Később*

Félálomba voltam, mit sem sejtően mint mikor otthon vagyok levettem magamról az egy szál kék, puha, férfi illatú pólót. És egy alsó, fehérneműben voltam, egy szál francia bugyiban. 
Melegem volt.. óvhatatlanul kitakaróztam. 
Az álom már majdnem elnyomott mikor észrevettem mellettem süllyed az ágy.
Hideg, férfias ujjakat éreztem a derekamnál és a fehérnemű vonalamnál.

Ajkaimat az érintéstől cipzárként összezártam. És csak egy erőteljes, remegő levegővétel és annak kifújása jött ki az orromon.
-Gyönyörű vagy.- rebegte búgó hangon a fülembe.
Éreztük.. a testi vonzalom mindig is megvolt köztünk, mindig ott volt a levegőben.
A vágy és a feszültség, az akart körbehálózta az ágyat.
Maga felé fordított. Nem elleneztem. 
Egymás szemébe néztünk tétován. 
Felé hajoltam ő meg utánam.
Remegő szám kinyílt, Harry hangja elcsuklott és egy szellő sem fért volna már be puha ajkaink közé.

4.rész- A sebhely.

Sziasztok!♥
Megérkeztem az ÚJ résszel ahogyan látjátok, remélem sokan várátok már.
Kicsit lemaradtam most a komment válaszolgatásokkal, a chatbe a visszajelzésekkel és a cserékkel.
Sajnálom!
De megígérem még ma megpróbálom ezeket mind behozni,mert szerencsére 2 díjat és kaptam ezen a héten, amit nagyon-nagyon köszönök♥ És meginterjúvol egy blogokkal foglalkozó oldal életemben először amit alig hiszek el! :)))

És remélem észreveszitek,hogy egyre hosszabb részekkel érkezem!

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is) 1 feliratkozó és 220 megtekintés után jön!

Jó olvasást!

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kiérve a moziból rögtön a mosdó felé mentem.
Pár hosszú perc múlva sétáltam vissza a többiekhez a megbeszélt helyre, de már csak Harry-t találtam ott egymagában.
-A többiek hol vannak?
-Psszt!-tette a szám elé lassan a mutatóujját.
-Harry!-szóltam erőteljesebben rá és megragadtam egyenes,erős ujját és a teste mellé dobtam.
-Elmentek, de azt mondták,hogy az én kocsimmal vigyelek téged haza.
-Szuper.

Szó nélkül haladtunk percekig egymás mellett a parkoló felé, megtartva a pár lépés távolságot a másiktól, pedig tudom, ő közeledett volna hozzám..
-Ááúú!-kiáltottam fel hiszen megbotlottam az egyik lépcsőfokban lefele menten és fenékre estem, ahogyan ezt tőlem túlságosan is meglehetett szokni mostanában.
A szerencsétlenségem, a sorsom ebben a pár percben sem mozdult el mellőlem, üldözött mint egy árnyék és minden pillanatomat felettébb kellemetlenségbe hozta.
-Jól vagy?- nyújtotta felém jobb kezét Harry, hogy felsegítsen a hideg, koszos, szürke, enyhén kavicsos lépcsőről.
-Igen, azt hiszem.- megragadtam az erektől dagadó férfias kezét, de ahogyan húztam fel magam visszaestem a hideg lépcsőfokra.
-Nagyon vérzik a lábad Bells.
-Na ne mond IQ!...
-Ha ilyen goromba vagy és ennyire kéreted magad akkor még vonzóbbnak tűnsz a szememben. Bár elképzelésem sincs,hogy ennél jobban,hogy lehetnél vonzóbb.- nézett rám és a féloldalas, perverz mosolya akaratlanul is előbukkant göndör, barna fürtjeinél.
-Na mos segítesz felállni, vagy sem?!
-Persze. De akkor most rögtön hozzám megyünk, ellátom a sebed!
-Mi vagy te, ápolónő?-nevettem fel.
-Nem! De a ruháidat bátran leápolnám rólad.-kacsintott rám és abban a pillanatban felhúzott a hideg kőről és szorosan magához ölelt. 
-Te sose adod fel Styles!-mosolyodtam el kínosan, mikor az orr az én orromhoz ért, fejemet felemelve belenéztem nagy, zöld szemeibe amik csak úgy égtek a vágytól.
Tekintete olyan magával ragadó volt, olyan egyedi, szinte elmerültem a látványában.
Fűzöld volt... olyan zöld, mint amikor a napsugarak rávetődnek a friss pázsitra és az pompázik az őt megillető dicsőséges fényében. Szemei ebben a pillanatban egy kicsit összeszűkültek, nem értettem mitől.. de lenéztem rózsaszínes szájára ami csak úgy duzzadt és láttam, az elégedettségtől bátran mosolyra húzódtak telt ajkai.
Megint megjelentek azok az apró gödröcskék amitől Harry olyan ellenállhatatlannak bizonyosult. 

-Tudom,hogy akarsz.- suttogta a számba és az ajaki az én ajkaimra tapadtak habozás nélkül.
Nyelvét éreztem közeledni lassan a számba.
-Nem akarlak!-löktem el és bicegve elindultam a fekete Range Rover-e felé.
Ahogyan komótosan elindultam éreztem,hogy a térdemen lévő seb szétnyílik és egyre gyorsabban csípett, a vér először lassan, majd aztán magabiztosan elkezdett csöpögni belőle.
-Gyere Bella.-halottam magam mellett férfias, búgó hangját és éreztem ahogyan a karja átfonja az én karomat, hogy biztonságosan rátámaszkodjak. 

Járművéhez érve udvariasan kinyitotta nekem az első ajtót és besegített.
Beülve elcsodálkoztam milyen hihetetlenül szép, tiszta és minden fehér. Az ülések bőrből készültek, a sötét farmernadrágom alatt csak úgy csikorogtak.

*Harry-nél*

Óvatosan felemelt egy szó nélkül a küszöbnél.
Hagytam. Hiszen majdnem szétszakadtam a fájdalomtól, minden lépésemben éreztem ahogyan a vér csak úgy pumpál a lábamban.
Egy kézzel kinyitott a bejárati ajtót és elsőre beletalált a kulcslyukba.
Ledobta az asztalra dús kulcs csomóját ami nagy zajt csapott és mögöttünk a lábával becsukta a nagy barna ajtót.
Sose jártam még nála, de egyszerűen gyönyörű lakása volt, látszott egyedül él, látszott férfi lakja be ezt a nagy házat de mégis olyan szép volt és olyan tiszta minden.
Feldobott egy kicsit a levegőbe amitől meg is lepődtem de aztán még szorosabban magához ölelt és még jobban megfogott. Úgy kettő emeletet mehettünk mire beértünk a fehér, fekete színű szobájába. Óvatosan lerakott a nagy franciaágyára, kényelmes volt, fehér ágyneműje csak úgy beleolvadta a környezetbe, selyem volt, meleg és olyan puha, hiszen majdnem elmerültem benne.

-Mindjárt jövök, addig tedd fel ide a lábadat.- tolt elém egy fekete széket és én azt tettem amit ő mondott.
Pár perc múlva visszatért egy kötéssel, fertőtlenítőszerrel és pár darab ragtapasszal.
-Vedd le a nadrágodat.
-Héé, nem fogok egy szél fehérneműben előtted állni!
-Adok akkor egy pólót, jó?
-Rendben.

Megkaptam a kivágott, kisebb V alakú világoskék pólóját.
Ő kiment én pedig egy mozdulattal levettem a korall színű, hozzám simuló felsőmet.
Felkerült rám az említett póló de nagyon nagy volt, majdnem a térdemig lelógott.
-Jöhetsz.- feküdtem vissza az ágyára és feltettem a székre a lábaimat, óvatosan összezártam őket.
Harry letérdelt elém, zsebéből kihúzott pár zsebkendőt és beletörölte a betadinnal teli üvegbe amitől a fehér rongy élénkbarna színűvé változott, gyengéden a térdem elé emelte.
Amint a folyadékkal teli papír a sebemhez ért felszisszenő hangot adtam ki a kisebb fájdalom miatt.
Égetett és csípett.
Még áttörölgette párszor egy kicsit amíg megenyhült a vérzés majd aztán felemelve ragtapaszt tett a sebre és bekötötte, egy csomót hintett a kötés végére.
-Kész is.- mosolygott rám.
-Köszönöm!- emeltem le a lábamat a székről miközben Harry mellém ült az ágyra.

Megint az azok a szép, zöld szempárok tekintettek le rám a magasból.
Óvatosan, de mégis határozottan beletúrt szőke, enyhén göndör hajamba és tarkómon lassan megálltak hosszú ujjai.
Akaratom ellenére is beleharaptam az alsó ajkamba.
Amit ő holmi győzedelemként fogott fel hiszen az egyik pillanatról a másikra a szája közeledett az enyémhez.
Csókja édes volt és felettébb érzelemmel dús.
Volt benne akart, vonzalom, vágy, és szeretet is..

3.rész- A fekete ruhás nő!

Sziasztok!♥

Mivel nagyon-nagyon hálás vagyok nektek a kommentekért, a feliratkozásért és a cserékért meg amikor a chat-be írtok nekem meg MINDENÉRT ezért is most extra hosszú résszel jelentkeztem!:)

Kicsit vicces,aranyos, ijesztő lett.

Remélem az animációk nem tántorítanak el senkit sem a többi résztől!

A következő rész: pár komment, 1 feliratkozó és 200 megtekintés után jön.

Puszi:Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -   * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Elgondolkozva lassan felálltam fekete, sima bőrű három pici keréken guruló székemből és komótosan oda sétáltam  az ezüst-barna enyhén huzatos ablakomhoz. Óvatosan leheveredtem az alatta lévő kis székbe miközben a színes párnáimon pihentettem a kezeimet. És elmeredtem néztem kifele, a távolba, a szembe álldogáló nagy hegyre.
Az ablakom előtt ácsorgó fenyőfán csillogva, szinte díszekként akadtak fel a fehér hópelyhek minden egyes tűlevelére, és a fát, mint egy ruhakölteményként feldíszítették. Csak úgy pompázott egymagában a kietlen, de mégis a nap sugaraitól egyre megvilágosodóbb utcában.

Leheletem kis foltokban meglátszódott a tiszta üvegen.

Sóhajtások és több ezer emlék közeledtével gondolkoztam a választásokon.

Találkozzak Ed-el? Azzal az Ed-del!

Vagy moziba menjek a testvérem rég nem látott barátaival?

Testvérem...igen, egy könnycsepp hullat végig érdes bőrömön mint egy hópehely olyan hűvös érzést hozott magával amitől hirtelen végig bizsergett a testem minden egyes apró porcikája is.

Konokon ökölbe szorítottam a kezemet, letöröltem a kósza cseppet és a szemeimet határozottan megdörzsöltem vele. 

Nem gondolhatok mindig Babbie-ra, nem diktálhatja Ő és az emlékek, a több ezer foszlány és nem irányíthatja az ÉN életemet! Megint csak könnycseppek záporoztak ki kék szemeimből.

Bella hagyd már abba! Nem hivatkozhatsz a hátralévő életedben mindig a testvéredre, mert soha többé nem lesz köztünk! Nem foghatsz mindent a tanulásra, hiszen kitűnő vagy! Mozdulj már ki egy kicsit!

-Szia! Igen, mégis csak ráérek ma este. Oké. Jó. Körülbelül hányra? Oké. Jó. Ott leszek. Köszi, én is. Szia!-tettem le a telefonomat.

A mobilom pittyegésére lettem figyelmes még mikor épp a jobb kezemben tartottam.

@ED_wardH: Szia! Na akkor a ma este áll? :)

@Bells1D: Szia:) Sajnos nem, családi események jöttek közbe és tz-t írok hétfőn, meg egész héten is. Majd esetleg máskor bepótoljuk. Szia!:)

A telefonom hosszú órák elteltével már nem pittyegett többet...

Sajnálom,hogy megbántottam, sajnálom,hogy hazudnom kellett neki, de Libby-re, Eleanor-ra, Sam-re és a srácokra jelen pillanatban nagyobb szükségem van.

Ki kell kapcsolnom velük, ha pár órára sikerül is csak. Mert most nem hiányzik az izgulás, a görcsök és furcsa semmiből jövő pillangós érzések az Ed-el való találkozás miatt.

*8 óra fele*

Felvettem egy matt fekete vékony nadrágot aminek mind két oldala húzottan be volt fedve, szolidan ezüstös csipkével. Mellé egy korall zöld elegáns, de mégsem feltűnő felsőt választottam. 
Leszaladtam a temérdeknyi csúszós lépcsőfokokon, amik ügyetlenségemre elég csúnyán kifogtak rajtam... nem figyeltem, siettem és huppantam egyet az egyik hosszú lépcsőfokon és fájdalmasan végigcsúsztam ülve, pattogva a maradékon a padlóig.

A bátyám, Adam hangos néhol már sikítozó nevetésére lettem figyelmes.
-Szép volt szöszi!-fogta a hasát és az emeletről majd nem ő is levergődött utánam a jó ízű nevetése miatt.
-Te beszélsz?!-kacagtam fel most már én is erőteljesen, hiszen ő is majdnem mellettem kötött ki a hideg padlón fájó fenékkel és oldallal.
-Na hercegnőm mehetünk?
-Máris apa.
Illedelmesen, mint egy úriember feladta rám fekete, puha szövetkabátomat és felvettem a felsőmhöz és a kiegészítőimhez illő korall topánkámat.
-Köszönöm.-mosolyogtam fel rá.

Majd mikor megérkeztünk, kiszálltam és besétáltam Libby és Zayn mesésen kivilágított udvarára..

*A moziban*

A sötét teremben pont Harry mellett kaptam helyet szerencsétlenségemre, és én zártam a sort is az üléseknél.
-Hazug!-súgta erőteljesen a fülembe Harry egy mindent elmondó perverz mosoly kíséretében.
-Micsoda?!-néztem rá értetlen és kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad, hazug!
-Miért lennék az?
Ekkor válaszul megfogta jég hideg kezeimet és a testemet félig átemelte az üléseken, óvatosan de mégis egy gyors mozdulattal az ölébe ültetett.
-Hééé! Most azonnal engedj el!-kapálóztam, ficánkoltam izmos, férfias combjain mint egy fuldokló, partra vetett hal.
-Ne itt turbékoljatok már gerlepár!-jött a reakció a sor végéből.
-Niall, sose turbékolnék pont vele!-szidtam le és Harry-nek küldtem egy szúrós tekintetet. Karjai derekam köré fonódtak és mint egy meleg takaróként öleltek amitől a hideg, érdekes érzés járta át a testemet.
Melegség volt volt benne amint a derekamhoz ért és átfonta hosszú karjait körülötte. 
-Hogyne Bella, hogyne!- hagyta rám Louis és mindenki nagy nevetésben tört ki.
-Cica ha félsz ölelj majd át engem.-villantott rám Harry egy féloldalas mosolyt, ami mögül kibújt gyönyörű szépen csillogó fehér fogsora.
-Na húzz innen!-ütöttem bele a kőkemény, izmoktól csak úgy dagadó vállába.
Halk nyögést ejtettem el a fájdalom miatt, mire Harry lehajolva egy meleg lehelettel és egy gyengéd puszival gyógyította meg fájó öklömet.
-Enged el Styles!-sziszegtem összezárt állkapcsom alatt dühösen és megilletődve.
-Sose engedlek el.-kacsintva egy mosolyt küldött felém.

Tekintetem az arcán lévő gödröcskéken landoltak, ez a mosoly és azok a ráncok amik kiformálták édes gödröcskéit abban a pillanatban hangsúlyt fektettek szép, szinte ellenállhatatlan fű zöld, csillogó szemeire.

*Később*

A film alatt végig csak vacogtam, félelmetes volt..

A szemem sarkából néha észrevettem,hogy Harry az én tekintetemet fürkészi és próbálja elkapni.

A főszereplő férfi Daniel Radcliffe az ablaknál állt és tekintete a kertre, a szürke,szomorú, ijesztő ködben lecsapott temetőre szegeződött. Kezemet a Harry-től távolabbi karfán pihentettem ,jó messze tőle. 

A férfire irányult a kamera, rá fókuszált.. síri csönd lett a teremben, az ijesztő zene sem szólt a film alatt. A kamera egyre arrébb húzódott és a nagy, koszos, pókhálós ablakot mutatta ahol még mindig a főszereplő állt. Nagy kezét rátette az ablaküvegre a kamera abban a pillanatban ráközelített és nagy dob csattanást kíséretében a szellemnő arcképe megjelent  az ablak üvegében. 

       

A teremben lévő összes lány rémülten felsikított.

Abban a percben megijedtem és védelemért Harry kezét ragadtam meg. Talán az ösztön, talán a reflex miatt. Pont mikor ráeszméltem,hogy mégis hol van a kezem, el akartam húzni,de Harry óvatosan megragadta, magához szorította és vigyázóan tekintett rám.