2.rész- A twitter-es Ed!

Sziasztok!♥
Köszönöm a sok-sok kommentet és feliratkozót a legelső részhez! Nagyon jól esik,hogy már most ennyire tetszik nektek,hiszen belőletek "táplálkozom! :)
Köszönöm♥

A kövi részhez (ahogy az előző blogban is) meghatározom már csak,hogy kb mennyitől lesz ÚJ rész: pár komment,200 megtekintés és +1 feliratkozó!

 Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Felmentem twitter-re.
Lassan bepötyögtem matt fekete alapú, fehéren világító, virágos laptopomba a jelszavamat.
Levelek sokasága várakozott a postaládámban.
Nem válaszoltam, mind csak sajnálkozó, szidó illetve a történtek miatt amin a családunk és a barátaink átmentek gonosz tartalmú volt.

De egyre... csak arra az egy bizonyos levélre vágytam!
Hogy megcsodálhassam és elmosolyodva, az emlékeimet félretéve pár percnyi öröm üljön ki búskomor arcomon és a szomorú tekintetem csillogóvá váljon pár másodperc alatt.
Ez a rejtélyes, kép nélküli, pár követős, nálam kettő évvel idősebb srác repítette a lelkemet hosszú pillanatokra a magasba, ott ahol a gondok miatt már rég nem szárnyalhattam, egy köszönéssel, egy képpel, egy bejegyzéssel bármivel akár egy betűvel is boldoggá tett.
Nem ismerem őt, azonban csak azokat a dolgokat tudom róla amit őszintén elmesélt nekem, nem láttam még.. soha sem.
Pontban a nővérem halálának másnapján kezdtünk el beszélgetni mikor egy kósza pillanatomban felléptem twitter-re, elmondtam neki a történetet, az egészet.. az előzményeket, mindent. Nem tudtam kivel megbeszélni, senki sem hallgatott igazén végig és senki sem érezhette át igazán,hogy én most min megyek keresztül.
Ő volt az akinek bátran kiönthettem a szívemet, az érzelmeimet, a gondjaimat, a bajaimat és a testvérem elvesztése sem volt másképp, elmondtam neki ezt az "utat" ami egész életemen át a halálig kísérteni fog.
Azt mesélte el nekem,hogy ő is mostanában élt át hasonló traumát, csak ő a barátját vesztette el és egyben a régi szerelmét.
Szomorú.
De egy részben pedig jó, mert tudjuk mit érez a másik, tudjuk mikor mit szabad mondani és mit nem, és együttes erővel átsegítjük egymást a magasabbnál magasabb akadályokon is.

Egy volt a zenei ízlésünk és sokszor befejeztük egymás őszinte gondolatait és kimondtuk azt amit a másik nem mert. Egyek vagyunk.
A kezdetek óta érzem, ő az én: lelki társam. 
Még ha túlon túl nevetségesnek is tűnik, hiszem még sosem láttam, de nekem inkább a belső számít, a kinézet csak megfog és a belső az ami megtart, így tudom meg, hogy ő milyen is igazából.
Érdekes mennyire megbízom egy ismeretlenben, egy idegenben, de úgy gondolom megérte.
Ritkán beszélünk de akkor őrülten sokat és ha elköszönünk elszomorodok és az ágyam vigasztalóan, lassan álomba ringat.

Újabb kék pont jelent meg a fehér boríték mellett.
Izgatottan, kislányosan, buzgó örömmel kattintottam rá.

@ED_wardH: Szia drága! Na mi a programod így a hétvége fele?:)
@Bells1D: Szia :) Tanulok, tanulok, tanulok és eszeveszetten csak tanulok. És neked?:)
@ED_wardH: Nehéz a suli! De főleg nekem,hisz lassan 19 leszek és magántanuló vagyok, ami nem könnyű. Rossz mert nem társaságban tanulok,unalmas.:(( De hamarosan ennek is vége! Haverokkal leszek végig szerintem.

Már épp válaszolni akartam mikor ezt az újabb üzenetet vettem észre:
@ED_wardH: Mivel még sosem láttalak és szeretnélek közelebbről is megismerni ezért,hogy is mondjam.. Hétvégén úgyis a haverokkal leszek, kedvesek és befogadó személyiségűek, nem lenne kedved eljönni? Ugyan úgy Londonban leszünk.

A gyomrom görcsösen összehúzódott és egyre erősebben lüktetett a szívem az utolsó mondatok láttán: "Nem lenne kedved eljönni?"
"Haverokkal"
"Szeretnélek közelebbről megismerni"
"Közelebbről megismerni"
"London.."
Zsongtak a fejemben ezek a kusza,mégis boldogító szavak..

@Bells1D: Azt akarod mondani,hogy találkozzak veled?
@ED_wardH: Igen, hiszen régóta beszélgetünk, tudom egy "buli" nem éppen jó az első találkozásra. Romantikus alkat vagyok, nagyon is,de már minél előbb szeretnélek látni:)
@Bells1D: Ne haragudj,de ez a hétvége most biztosan nem jó! Sokat kell tanulnom ahogyan mondtam is.

Elmentem volna, örömmel. De az eszem és a görcsök a gyomromtáján és a fejemben minden a félelmemet diktálta. Csak a szívem kalimpált rohamosan az igazság felé!

Gondolataimat a Little Thing lassú ritmusa és Zayn férfias,halk mégis tiszta éneklése zavarta meg.
Kijelzőmre pillantva Libby neve tűnt fel.
-Szia-szólt bele mosolyogva ahogyan hallottam.-Hogy vagy?
-Harry?!-döbbentem le.
-Mást vártál szépség?
-Mondjad, mit szeretnél?
-Csak köszöntem,de... -gondolom Libby kikapta a telefont a kezéből hisz az ő hangja csengett rögtön a fülemben.
-Bocsi Bella, csak szórakozik! Azt szerettem volna megtudakolni,hogy mi a programod most hétvégére?

Megint ez a kérdés.. és megint felmerültek bennem Ed szavai.
-Tanulok, filmezek és tanulok.
-Nem lenne egy kis időnk rád? Zayn,Niall,Sam,Louis,Eleanor,Harry és én elmegyünk moziba az új horror filmre. És a többiek is és én is szeretném ha velünk tartanál szombat este!
-Biztosan? Nem zavarnék?
-Bella! Ne beszélj butaságokat, mi annak örülünk ha velünk vagy. Főleg ez a fürtös srác itt mellettem.- hallottam az említett srácot a háttérben.
-Jajj Harry.. kavart a nővéremmel is, engem hidegen hagy.
-Na hogy vagy Bella??!-kiabált az említett srác a telefonba.
-Jól,de add vissza Libby-t!
-Jössz szombaton vagy tanulsz?
-Honnan tudod,hogy nekem tanulnom kell?
-Ömm...-habozott pár percig és a csönd vette át az uralmat kettőnk között- hallottam mikor Libb-nek mondtad. Szia.

És már csak a csöndes sípoló hang vette körbe a szobát.
Vajon mit akar tőlem Harry?
Mit csináljak Ed-el? Hallgassak a szívemre vagy inkább az eszemre?
Melyik a helyes döntés?



   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

És akkor megragadnám az alkalmat és Boldog Születésnapot kívánok Harry!♥