4.rész- A sebhely.

Sziasztok!♥
Megérkeztem az ÚJ résszel ahogyan látjátok, remélem sokan várátok már.
Kicsit lemaradtam most a komment válaszolgatásokkal, a chatbe a visszajelzésekkel és a cserékkel.
Sajnálom!
De megígérem még ma megpróbálom ezeket mind behozni,mert szerencsére 2 díjat és kaptam ezen a héten, amit nagyon-nagyon köszönök♥ És meginterjúvol egy blogokkal foglalkozó oldal életemben először amit alig hiszek el! :)))

És remélem észreveszitek,hogy egyre hosszabb részekkel érkezem!

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is) 1 feliratkozó és 220 megtekintés után jön!

Jó olvasást!

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kiérve a moziból rögtön a mosdó felé mentem.
Pár hosszú perc múlva sétáltam vissza a többiekhez a megbeszélt helyre, de már csak Harry-t találtam ott egymagában.
-A többiek hol vannak?
-Psszt!-tette a szám elé lassan a mutatóujját.
-Harry!-szóltam erőteljesebben rá és megragadtam egyenes,erős ujját és a teste mellé dobtam.
-Elmentek, de azt mondták,hogy az én kocsimmal vigyelek téged haza.
-Szuper.

Szó nélkül haladtunk percekig egymás mellett a parkoló felé, megtartva a pár lépés távolságot a másiktól, pedig tudom, ő közeledett volna hozzám..
-Ááúú!-kiáltottam fel hiszen megbotlottam az egyik lépcsőfokban lefele menten és fenékre estem, ahogyan ezt tőlem túlságosan is meglehetett szokni mostanában.
A szerencsétlenségem, a sorsom ebben a pár percben sem mozdult el mellőlem, üldözött mint egy árnyék és minden pillanatomat felettébb kellemetlenségbe hozta.
-Jól vagy?- nyújtotta felém jobb kezét Harry, hogy felsegítsen a hideg, koszos, szürke, enyhén kavicsos lépcsőről.
-Igen, azt hiszem.- megragadtam az erektől dagadó férfias kezét, de ahogyan húztam fel magam visszaestem a hideg lépcsőfokra.
-Nagyon vérzik a lábad Bells.
-Na ne mond IQ!...
-Ha ilyen goromba vagy és ennyire kéreted magad akkor még vonzóbbnak tűnsz a szememben. Bár elképzelésem sincs,hogy ennél jobban,hogy lehetnél vonzóbb.- nézett rám és a féloldalas, perverz mosolya akaratlanul is előbukkant göndör, barna fürtjeinél.
-Na mos segítesz felállni, vagy sem?!
-Persze. De akkor most rögtön hozzám megyünk, ellátom a sebed!
-Mi vagy te, ápolónő?-nevettem fel.
-Nem! De a ruháidat bátran leápolnám rólad.-kacsintott rám és abban a pillanatban felhúzott a hideg kőről és szorosan magához ölelt. 
-Te sose adod fel Styles!-mosolyodtam el kínosan, mikor az orr az én orromhoz ért, fejemet felemelve belenéztem nagy, zöld szemeibe amik csak úgy égtek a vágytól.
Tekintete olyan magával ragadó volt, olyan egyedi, szinte elmerültem a látványában.
Fűzöld volt... olyan zöld, mint amikor a napsugarak rávetődnek a friss pázsitra és az pompázik az őt megillető dicsőséges fényében. Szemei ebben a pillanatban egy kicsit összeszűkültek, nem értettem mitől.. de lenéztem rózsaszínes szájára ami csak úgy duzzadt és láttam, az elégedettségtől bátran mosolyra húzódtak telt ajkai.
Megint megjelentek azok az apró gödröcskék amitől Harry olyan ellenállhatatlannak bizonyosult. 

-Tudom,hogy akarsz.- suttogta a számba és az ajaki az én ajkaimra tapadtak habozás nélkül.
Nyelvét éreztem közeledni lassan a számba.
-Nem akarlak!-löktem el és bicegve elindultam a fekete Range Rover-e felé.
Ahogyan komótosan elindultam éreztem,hogy a térdemen lévő seb szétnyílik és egyre gyorsabban csípett, a vér először lassan, majd aztán magabiztosan elkezdett csöpögni belőle.
-Gyere Bella.-halottam magam mellett férfias, búgó hangját és éreztem ahogyan a karja átfonja az én karomat, hogy biztonságosan rátámaszkodjak. 

Járművéhez érve udvariasan kinyitotta nekem az első ajtót és besegített.
Beülve elcsodálkoztam milyen hihetetlenül szép, tiszta és minden fehér. Az ülések bőrből készültek, a sötét farmernadrágom alatt csak úgy csikorogtak.

*Harry-nél*

Óvatosan felemelt egy szó nélkül a küszöbnél.
Hagytam. Hiszen majdnem szétszakadtam a fájdalomtól, minden lépésemben éreztem ahogyan a vér csak úgy pumpál a lábamban.
Egy kézzel kinyitott a bejárati ajtót és elsőre beletalált a kulcslyukba.
Ledobta az asztalra dús kulcs csomóját ami nagy zajt csapott és mögöttünk a lábával becsukta a nagy barna ajtót.
Sose jártam még nála, de egyszerűen gyönyörű lakása volt, látszott egyedül él, látszott férfi lakja be ezt a nagy házat de mégis olyan szép volt és olyan tiszta minden.
Feldobott egy kicsit a levegőbe amitől meg is lepődtem de aztán még szorosabban magához ölelt és még jobban megfogott. Úgy kettő emeletet mehettünk mire beértünk a fehér, fekete színű szobájába. Óvatosan lerakott a nagy franciaágyára, kényelmes volt, fehér ágyneműje csak úgy beleolvadta a környezetbe, selyem volt, meleg és olyan puha, hiszen majdnem elmerültem benne.

-Mindjárt jövök, addig tedd fel ide a lábadat.- tolt elém egy fekete széket és én azt tettem amit ő mondott.
Pár perc múlva visszatért egy kötéssel, fertőtlenítőszerrel és pár darab ragtapasszal.
-Vedd le a nadrágodat.
-Héé, nem fogok egy szél fehérneműben előtted állni!
-Adok akkor egy pólót, jó?
-Rendben.

Megkaptam a kivágott, kisebb V alakú világoskék pólóját.
Ő kiment én pedig egy mozdulattal levettem a korall színű, hozzám simuló felsőmet.
Felkerült rám az említett póló de nagyon nagy volt, majdnem a térdemig lelógott.
-Jöhetsz.- feküdtem vissza az ágyára és feltettem a székre a lábaimat, óvatosan összezártam őket.
Harry letérdelt elém, zsebéből kihúzott pár zsebkendőt és beletörölte a betadinnal teli üvegbe amitől a fehér rongy élénkbarna színűvé változott, gyengéden a térdem elé emelte.
Amint a folyadékkal teli papír a sebemhez ért felszisszenő hangot adtam ki a kisebb fájdalom miatt.
Égetett és csípett.
Még áttörölgette párszor egy kicsit amíg megenyhült a vérzés majd aztán felemelve ragtapaszt tett a sebre és bekötötte, egy csomót hintett a kötés végére.
-Kész is.- mosolygott rám.
-Köszönöm!- emeltem le a lábamat a székről miközben Harry mellém ült az ágyra.

Megint az azok a szép, zöld szempárok tekintettek le rám a magasból.
Óvatosan, de mégis határozottan beletúrt szőke, enyhén göndör hajamba és tarkómon lassan megálltak hosszú ujjai.
Akaratom ellenére is beleharaptam az alsó ajkamba.
Amit ő holmi győzedelemként fogott fel hiszen az egyik pillanatról a másikra a szája közeledett az enyémhez.
Csókja édes volt és felettébb érzelemmel dús.
Volt benne akart, vonzalom, vágy, és szeretet is..