7.rész- Ő lenne a lelki társam?

Sziasztok!♥

Köszönöm a sok díjat (4 darab),köszönöm a kommenteket, a feliratkozókat, a cseréket, a kritikákat és azt amiket a chat-be írtok esetleg kérdeztek!:)

FONTOS! Lenne egy olyan kérdésem,hogy ha számot ajánlok minden egyes részhez az nektek,hogy tetszik? Mert ha tetszik a többségnek akkor rendszeresen írok hozzá,hogy közben mit hallgassatok!

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is)+1 feliratkozó és 270 megtekintés után jön!

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezt a zenét hallgassátok közben: KATT! 
(és a zenelejátszót kapcsoljátok ki)

Óvatosan kinyitottam az ajtót mire Zayn rontott be rajta.
Rám se pillantott,végig előre nézett és idegesen jött be a házba, magával hozva a hideg szellőt, a deret és a némi fagyot is, nekem jött és én a hűvös kövön találtam magam egy pillanat alatt.

-Ááá a lábam!-sziszegtem.
-Bella! Mindenhol keresletek már! Jól vagy?
-Idáig nagyszerűen voltam.
-Ne haragudj, nem figyeltem.-nyújtotta felém jobb kezét.
Segítségért belekapaszkodtam.

De amint nehezen felálltam, a bőröm halk roppanásban megrepedt.
A térdem helyenként egy pillanat alatt felszakadt.
És a piros vér egyre jobban ömlött a lábamból, eláztatva a rajta lévő fehér kötést, aztán lassan cseppek jelentek meg a térdem alatt és egyik gyorsabban mint a többi folyamatosan végigfolytak a lábujjaimig.
Zayn egy "Úristenem te vérzel" tekintettel pillantott a szemeimbe és aztán meg a térdemre.
-Mi volt ez a koppanás?!-halottam meg Harry férfias,korai rekedtes hangját amint lesétált a hosszú lépcsőkön.

Amint megpillantottam Harryt, amint közeledett felénk óvhatatlanul is megszorítottam Zayn hideg, kipirosodott, száraz, repedezett kezét. Mihelyt észrevettem mit tettem rögtön el is engedtem.

Harry-n csak egy szál szürke Calvin Klein alsó volt.
Feszült rajta, minden pontot, minden vonalat, minden kis mozzanatot, eret megragadott és szoros volt. Mintha csak ráöntötték volna, mintha csak neki találták volna ki.
Hasa tele volt kidolgozott kockákkal.
Tetoválásai csak úgy kitüntetésként ragyogtak, díszelegtek makulátlan, hibátlan testén. Minden egyes apró testére, minden egyes vonala, pontja tökéletes volt.
Kézfejétől a válláig a kezét hálóként fonták össze a feltűnően kék erek.
Izmos volt.
Ahogyan megfogta jobb ujjaival a lépcső mellett haladó élénkbarna korlátot rögtön megfeszült a keze és az izmai kerültek a szemem központjába.
Hajába túrt lassan,óvatosan miközben a nap pár sugara beszökött az ajtó felett lévő ablakon és Harry-re irányult, a mozdulata közben ragyogta be fehér testét.
Amint felemelte a kezét a tekintetem rögtön a formán bordáira szegeződött.
Derekánál a csontjai pontosan, tökéletesen kidudorodtak mind két oldalon egy ívben.
Leért elénk..fejét kicsit lehajtotta.
Jobb és bal kezét egyszerre felemelte és a haját megrázta vele. Göndör fürjei csak úgy lobogtak előttem. Lassan felemelte a fejét és a csodaszép, csillogó zöld szemei ránk szegeződtek miközben a haját erős, megfeszült kezével a jobb oldalra fésülte.
Azt a felettébb lehetetlen reakciót váltotta ki belőlem a látottak miatt,hogy erősen beleharaptam az alsó ajkamba.

-Harry vegyél fel valamit mert Bells mindjárt összeesik miattad mellettem!-nevetett fel jóízűen Zayn.
-Mi? Én? Oda sem néztem! Jéé..Harry, hát te mikor jöttél le ide?!
-Húú de hazudik!-nevettek fel gonoszan mind a ketten.
-Nem is hazudok!
-Akkor amikor elindult a lépcsőn miért meredtél el hosszú percekig rajta? Miért szorítottad meg a kezemet gondolom akaratod ellenére? És amikor ideért eléd miért haraptál bele az ajkadba?
-Én nem is!-tagadtam le.
-De kincsem, de.- mondta Harry, miközben ajkai féloldalas mosolyra húzódtak és egyre közelebb lépett hozzám.

Óvatosak odahajolt a fejemhez és lassan becsukta a szemét éreztem az ajkait, éreztem egy kellemes, hosszú, meleg puszit a homlokomon.
Jó érzés volt, mikor elhajolt melegség öntette el a testemet, az a mámoros érzés kerített maga alá és minden egyes apró kis porcikám, de főleg az arcom csak úgy forrt.
Zayn és Harry rögtön összenéztek, ezek szerint belepirultam Harry édes ajkainak érintésébe..
Nagyszerű Bella! Szép volt! Áruld csak el magad..
Áruld el, hogy tetszik Harry, hogy fülig beleestél az első pillanat óta! Áruld el,hogy már régebben, directionerként is Ő volt a kedvenced! Ő volt az akit egy kicsivel jobban szerettél a mint Liam-et, Zayn-t, Louis-t vagy Niall-t. Áruld el,hogy Harry az aki iránt többet éreztél, aki egy pillantás alatt a képek, a videók, az interjúk és az animációk által elragadta a szíved.
És ez a puszi..
Mikor az ajkai a hűvös bőrömhöz értek..
Igen... egy érintéstől, egy nézéstől amit ő nyújt nekem, attól az egytől is levesz a lábamról. Ahányszor csak rám pillant csodaszép, csillogó, tiszta zöld szemeivel rögtön beleborzongok, ahányszor hozzám ér a teste, a hőmérséklete végigfut az én bőrömön, át mindenen amitől libabőrös leszek, aztán ezt a melegség, a nyugodtság és a jó érzés váltja fel és az öröm.. az a bizonyos: buzgó öröm.
Titkolom!
Hiszen pocsékul titkolom...
De, nem adom fel!
Harry nem tudhatja meg, nem érezheti, nem sejtheti, hogy én epekedve várom minden egyes apró mozdulatát. Nem tudhatja, hogy mikor a közelemben érzem őt olyan leszek mint egy rossz, türelmetlen, félénk kisbaba.. aki csak ŐT, csak is ŐT akarja magának.. senki másnak, csak magának!
De én nem vagyok könnyen megkapható! 
Titokban tartom,hogy egy érintésétől, egy kedves szavától, egy lehelletétől amit örömmel szívok be magamba és őrzöm meg,hogy már ennyitől is az övé lennék..
De, nem adom oda magam neki könnyen.
Nem egyetlen egy éjszakás kaland vagyok! És félek.. ő csak ezt látja bennem.

Éreztem a köztünk lévő lángokat tegnap este az ágyban, éreztem a tüzet, a lángot, a ki nem alvó parázst.
Harry egy hihetetlenül tehetséges férfi, egyaránt kívül és belül is. 
Egyetlen egy pillantásából érzem mit szeretne tenni, esetleg mondani.
De érzem, talán mégsem ő a lelki társam...
Nem olyan,mint: ED!

-De mit keresel itt Zayn?-érdeklődött Harry elterelve rólam a figyelmet.
-Bella, az apád, Nick már reggel óta téged keres!
-Basszus... nem szóltam nekik!-fájó, vérző lábbal rohantam fel amilyen csak gyorsan tudtam Harry szobájába. Átöltöztem és összeszedtem magam.

*Otthon*

Szobafogság...

*Harry szemszöge*

@ED_wardH: Hiányzol!♥
@Bells1D: De aranyos vagy.:) 1 napig nem beszéltünk, de már itt vagyok.
@ED_wardH: Amióta itt hagytál magányosan, egyedül az otthonomban olyan üres minden. Te töltötted be ez az űrt, ez a teret. Te ragyogtad be a házat a napsugarak helyett és az estémet is csodálatossá tetted.

Féltem leírni, féltem a reakciójától, féltem TŐLE.
De úgy érzem, meg kell neki mondanom, be kell neki vallanom hisz: szeretem?!..
Megnézte, láttam.
Nem írt.
Percekig, hosszú percekig türelmetlenül és egyre kedvetlenebbül vártam, a félelem pedig magával húzott a mélybe, a szívem kalapácsként vert folyamatosan, éreztem a melegség elönt és a cseppek a homlokomon egyre többen lettek.

Mire a kis levél mellett megjelent a kék pont,felvillant.
@Bells1D: Harry?

*Bella szemszöge*

Harry... ez Harry! Ed Harry? Nem lehet! Ő az akinek elmondtam az összes titkomat? Ő  az aki mindent tud rólam, mindent tud az életemről? Ő az úgynevezett lelki társam? 

Lábaimat lassan felhúztam a mellkasomhoz, a kezeimet erősen összekulcsoltam magam körül és a fejemet érhetetlenül, szomorúan rádöntöttem a fejemre.
A szememből egy apró, színtelen, sós könnycsepp hullott végig az arcomon, elérve az államat ahol lassan lecsöpögött a földre..
Harry. Harsogtam magamban ezt az egyetlen szót, ezt az egyetlen most már mindent eláruló nevet. És amint kimondtam többször is a hasam görcsbe rándult  a szívem egyre gyorsabbn lüktetett és pumpált, elhomályosult minden egy szemhunyásnyira és nagy, hangos, őszinte zokogásban törtem ki a síri csöndes szobában..