5.rész-Szavak nélkül megértjük egymást..

Sziasztok!♥

FONTOS hírem van Domcsi készített velem egy interjút, a legelső interjút amit itt is nagyon szépen köszönök neki!♥ Elmondhatatlanul jól esett mikor megkért rá:) ITT tudjátok elolvasni!

Köszönöm a sok-sok kommentet és a visszajelzéseket amiket tőletek kapok mert nagyon nagyra értékelem!♥
Örülök,hogy többen szeretnétek velem máshol is üzenetben beszélgetni,mert ez is jól esik:)

És örömmel tölt el az is,hogy egyre többen ismeritek meg a történetemet.

Na nem húzom az időt, a következő rész: pár komment(ahogyan eddig is), 250 megtekintés +1 feliratkozó után jön.

Puszi: Bi*

- - - - - - - - - - - - - -  - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Miközben olvassátok ezt a rész kapcsoljátok be ezt a zenét: KATT!

(és a zenelejátszót meg addig állítsátok le.)

Csodálatosan egyszerűen mesésen csókol.
Mikor duzzadt szája az én számhoz ért akkor az ajkaink örömtáncot jártak.
Csókunk előtt óvatosan megharapta csoda fehér fogaival az alsó ajakamat a bejutásért ami magába véve elvarázsolt.

-Ne Harry.-suttogtam a szájába miközben a homlokunkat óvatosa összeérintettük.
-Miért? Hisz tudom,hogy szeretnéd.
-Nem!
-Ne hazudj!
-Nem, Harry nem!! Értsd meg, nem vagyok Babbie akit csak úgy megkaphatsz mint egy rongybabát, aki csak úgy pillanatok alatt a tiéd lesz. Sem pedig Babbie pótlója. Nem az a lány vagyok aki csak pillanatok alatt beléd szeret ha meglátja csodás szemeidet ahogyan rá csillognak, a csodás szádat, a csábító mosolyodat, a fürtjeidet, a hibátlan testedet. Nem ájulok el a rekedtes, férfias mégis csilingelő hangodtól. Nem Babbie vagyok, fogd fel végre...-ekkor értettem meg,hogy miket mondtam most el neki.
A kifakadásom után lassan lesütötte az előbb még a vágytól csillogó tekintetét. És többet már nem nézett fel rám.
-Hé, jól vagy?
Nem válaszolt..
Síri csöndbe burkolózott a csodaszép fehér-fekete szoba, a ház, a kert.
Csak egyetlen egy halk szipogásra kaptam fel újra a földről a tekintetemet.

*Harry szemszöge*

Fájt amit mondott. Megérintett. Elgondolkoztatott.

Fülig szerelmes voltam Babbie-ba, de a legjobb barátommal járt Liammel. Elcsábítottam tőle. Nem is egyszer tettem meg. Aljas dolog volt! De a vágy és a szerelem hajtott, vakká tett, magával ragadott a sötétbe ahol azokban a jelen pillanatban a boldogságtól pillangóként szárnyaltam, de mikor véget értek a csodás pillanatok mindig azt kívántam: Bár ne tettem volna.
Nem egyszerű őt elfelejteni, hiszen óriási nyomot hagyott bennem és erős emlékeket hagyott maga után. Úgy mint Liam.
Babbie különleges lány volt, különleges vonzalommal, különleges érzelmekkel, célokkal, vágyakkal.
Lehet igaza van Bellának.. benne keresem talán Babbie-t? Nem! Fontos nekem Bella! Régóta ismerem, bár mostanában lettünk közelebbi viszonyba, sokat van velünk. Az első pillanattól kezdve megfogott a személyisége és egyben a csodálatos külseje is.

Látta a rajtam eluralkodó szomorúságot és hallotta halk szipogásomat is.
Megértését kimutatva végigsimította apró, fehér kezével a vállaimat, ujjaival végigpásztázott kék ereimen és kis szakaszokban megállt pár tetoválásomnál, szemeivel végigmérte őket aztán tovább indult, leérve az ölembe óvatosan megragadta a kezeimet és egy kicsit megszorította őket.
Szavak nélkül tette ezt.. pusztán csak apró, semmit mondó tettekkel, amik most számomra sokat jelentettek és elképeztek valamit. Különleges az amikor két ember szavak nélkül is megértik egymást, mikor csak a tetteink beszélnek ajkaink helyett, mikor nem kell megszólalni, de tudjuk egy nézéssel is mit gondol a másik. Ez egy mély kapocs lehet kettőnk között. 
Érintésében, ahogyan végigment a karomon éreztem a melegséget, a sajnálatot, a bánatot és a megértést.





-Sajnálom.- suttogta még mindig alig meghallhatóan.
Apró ajkaiban elmeredtem, csodálatos volt ahogyan beszélt, ahogyan artikulált, ahogyan azokon az enyhén rózsaszínes ajkain dallamként szárnyalnak ki a szavak. Égiesen mesés hangja volt. Nekem olyan mint a madárcsicsergés, egy gyönyörű ének, amit ha meghallok beragyogja az összes napjaimat. És ő saját maga olyan volt nekem mint az oxigén, vagy mint a víz. Életfontosságú, ha nem jutok hozzá, ha nem érzem, ha nem látom akkor megfulladok, magamba zuhanok és pillanatok alatt elér a halál. 
Olyan mint egy rossz drog.
-Harry? Hallasz?! Itt vagyok!- zavarták meg az őszinte ábrándjaimat Bella szavai.
-Igen, igen.
-Jól van, akkor elviszel?
-Micsoda? Hova?
-Harry-emelte fel a hangát- te nem figyelsz rám.
-Dehogy is nem.- nem adtam meg neki magam, makacsul nem hagytam,hogy igaza legyen.
-Akkor mit mondtam?- ebből tudtam.. a "csatát" most ő nyerte meg.
-Ne haragudj, nem tudom.
-Azt, hogy ideje lenne hazaindulnom. Vagy esetleg haza vinnél? Mert iszonyatosan szúr a lábam.
- Ilyen fájó lábbal nem mehetsz haza és engem csak hagyhatsz itt egyedül. Ebben az állapotban.
-Pedig haza kell mennem.
-Bella.. kérlek.. ne menj! 

Ahogyan halkan, lassan kimondtam ezeket a szavakat végig tengerkék, nagy szemeibe néztem, hallottam ahogyan nagy levegőt vesz és aztán erőteljesen, feltűnően kifújja.
-Rendben, maradok.- adta be a derekát aminek én nagyon örültem. Hiszen mellettem van és ez megnyugtat.

*Bella szemszöge*

*Később*

Félálomba voltam, mit sem sejtően mint mikor otthon vagyok levettem magamról az egy szál kék, puha, férfi illatú pólót. És egy alsó, fehérneműben voltam, egy szál francia bugyiban. 
Melegem volt.. óvhatatlanul kitakaróztam. 
Az álom már majdnem elnyomott mikor észrevettem mellettem süllyed az ágy.
Hideg, férfias ujjakat éreztem a derekamnál és a fehérnemű vonalamnál.

Ajkaimat az érintéstől cipzárként összezártam. És csak egy erőteljes, remegő levegővétel és annak kifújása jött ki az orromon.
-Gyönyörű vagy.- rebegte búgó hangon a fülembe.
Éreztük.. a testi vonzalom mindig is megvolt köztünk, mindig ott volt a levegőben.
A vágy és a feszültség, az akart körbehálózta az ágyat.
Maga felé fordított. Nem elleneztem. 
Egymás szemébe néztünk tétován. 
Felé hajoltam ő meg utánam.
Remegő szám kinyílt, Harry hangja elcsuklott és egy szellő sem fért volna már be puha ajkaink közé.