6.rész- "Ő a tűz ÉN pedig a víz"

Sziasztok!♥
Köszönöm az egyre több és több kommentet az eddigi részeknél!
Amikor ti írtok hozzá véleményt ÉN abból merítek ihletet, abból táplálkozom és ezt nagyon köszönöm nektek.

A következő rész: pár komment (ahogyan eddig is) 260 megtekintés és +1 feliratkozó után jön majd.

Jó olvasást! :)

 Puszi:Bi*

- - - - - - - - - - -  - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - -  -

-Akarod?-meleg lehelete átfutotta a szám minden kis zugát is.
-Megbánnám.-húztam el tőle a fejemet és a falra meredtem.. csalódottan.
-Mégis mit Bella? Mit?-csapott idegesen az ágyra.
Fehér,puha selyemtakaróján a tenyere amint ökölbe feszült nagy nyomott hagyott.
Ott díszelgett az idegesség, a csodálkozás és a csalódás a takarón és Harry tekintetén is.
-Hirtelen fellángolás volt.
-De akartad, én is. És most is akarod.
-Ezt meg mégis honnan veszed?!-emeltem fel a hangomat.

Lassan a mutatóujjával az újra lekókadt állam alá nyúlt és határozottan meglökte felfele, maga felé.

-Innen.- és válaszul mélyen a szemebe nézett, én abban a pillanatban lesütöttem a tekintetemet.

-Bella.

-Igen?

Ezt e zenét tegyétek be: KATT

(és a zenelejátszót pedig állítsátok le)

Beletúrt a hajamba jobbról és lehintette a kezét a fehér, meleg, puha arcomra mire én válaszul lassan becsuktam a szemeimet. Rádöntöttem férfias kezére a fejemet ami még mindig az arcomon volt. Kis idő múlva  felemeltem a kezemet és megfogtam az övét mire ő lassan a vállamhoz nyomta a kezünket és összeérintettük a tenyerünket. Férfias kezével bejutást kért az én csöppnyi ujjaim közép és egy mozdulattal összekulcsoltuk a kezeinket mint egy erős kapocs. Jó érzés volt, melegséggel öntött el és csupa jó érzéssel.

Az ágy süppedését éreztem, a szemeimet még most sem nyitottam ki. Nem hagytam,hogy ez a csodás pillanat elmúljon. Férfias, erős szorítás ölelte át a derekamat, hirtelen felemelt és az ölébe ültetett óvatosan, figyelmesen.Szemeim szikraként pattantak ki. Lábaimat a hátánál és a derekánál szorosan összekulcsoltam mire ő erősebben magához ölelt amit én szívesen viszonoztam neki. 

Fejemet a vállára hajtottam, szemeimet ismételten lehunytam és hallottam Harry aprócska, erőteljes másodpernyi szívveréseit. Mellkasa egyfolytában emelkedett a levegővételek miatt és az orrán, ahogyan kiszabadult az oxigén a hajamból egy szőke, göndör tincset lebegtetett maga előtt.

*Harry szemszöge*

Régóta pihentettem Bellát az ölemben.

Oly rég, hogy már a végére aranyosan, aprócskákat szuszogott.

Szája résnyire kinyílt ahogyan az álom elnyomta a karjaimban.

Aranyos volt, ahogyan ránéztem láttam rajta a békességet és a nyugodtságot.

Csodálatosan hibátlan egy ember és a személyisége is egyszerűen makulátlan.

Letettem óvatosan magam mellé az ágyba és lassan betakartam a vékony kis porcikáit.

Bár ne lenne vége ennek a csodás estének.

Bár ne lenne többé holnap.

Bár örökre itt maradhatna mellettem.

Bár örökre egymás mellett ragadnánk. 

Bár a hátralévő, örök életemre vele lehetnék.

Ezekben a csodás órákban amit kettesben töltöttünk el most először nyílt meg nekem, most először mutatta ki az érzéseit, a vágyait, a szenvedélyt és az akaratot most láttam csak a tekintetében és ezeket mind nekem adta meg, csak felém nyújtotta ezeket az érzelmeket és csak rám összepontosított!

Vágyom rá... vágyom a testére, a lelkére, a szemére, a fülére, az orrára, az ujjaira, az eszére és az ajkaira is. Ha meglátom őt érzések sokasága lángol fel bennem és lesz erősebbnél erősebb, olyan gyorsan terjed szét a testem minden egyes kis porcikáján át mint egy váratlan erdőtűz. Azonban olyan lassan hűl is ki mint egy.. talán.. igaz szerelem?!

Fiatalabb nálam, különbözünk.

Ő a víz és ÉN pedig a tűz. Én lángolok buzgón, gyerekesen érte és ő meg határozottan, akaratosan, makacsul elolt engem, mint egy pohár víz! De ez az a tulajdonsága amivel varázslatosan maga mellé tud láncolni.

Csodálatos gondolataim róla, lassan álomba repítettek méghozzá... mellette! 

*Bella szemszöge*

*Reggel*

Valami ismeretlen zenélésre keltem fel hajnalok hajnalán, a hatására hunyorogva kinyitottam ki a szemeimet hiszen a nagy fény ami az ablakból áradt besütött a kicsinyke szobába, a nagy hó volt ami elvakított szépségébe korán reggel. 

Csöngettek.

Felkaptam magamra a mellettem heverő szürke pólót és óvatosan felhúztam magamra Harry egyik fekete csíkos boxerét.  

Nevetségesen nézhettem ki ebben az összeállításban és túl kényelmesnek is tűnt így magamon. Kicsit sem találtam magamat ebben vonzónak..!

Kócos hajjal, hunyorogva, csoszogva indultam ki a szobából. A parketta apró talpaim alatt úgy ropogott mint a friss hó. Kifelé menet rápillantottam Harry-re. Békésen, jó mélyen és felettébb aranyosan aludt. Hosszú percekig csak merengtem rajta. Figyeltem a lélegzetvételeit és azt amint álmodik. Göndör fürtjei helyenként vadul formás, makulátlan arcába lógta. Kezeit a takaró alatt pihentette békésen. Néha a szája apró mosolyokra húzódott az álmai hatására. 

Lassan indultam meg a bejárati ajtó felé ahonnan a vidám dallam szólt.

Nagy gyorsasággal szeltem magam alatt a temérdeknyi lépcsőfokokat, pedig szörnyen lüktetett a térdem a fájdalomtól.

De nem bántam.

A zene a túloldalról állandóan csak szólt, aki ott álldogált a kint a hidegben feltűnően türelmetlen volt.

Az ajtó jobb oldalát foltokban átlátszó tükör fedte ezért darabosan láttam ki áll ott. 

Nagy, fekete kabátot viselt, magas volt és ahogyan hallottam kitartó is.

És egyre hangosabban csak én nevemet kántálta.